Első E-mese

Ajándék!
 

"Ajándék vagy...!"
"Szeretlek…!"

Ha lesz időm, majd kereslek.

A kiüresedett nagy szavak,

 csonttá száradva hullanak,

mint ezer színes falevél, 

mely már réges-régen nem él.

Elveszett már az összes súlya, s a szél ide-oda fújja

 őket, súlytalanul csak röpködnek.

S bár varázs színeik láttán, az ember mindig csodát vár,

de mit így rajtuk át láthat, bizony nem más csak a látszat.

Eddig azt hittem, cseppet sem bánom,  de most szél fútta át a kabátom,

s elmondhatatlanul fázom.

S immár orkán erejű szélben csak kővé meredve nézem,

hogy ha az elszáradt szavak ilyen tempóban hullanak,

mikor végül földet érnek, mit kell összegereblyézzek, mielőtt betemetnének.

Szinte rémisztőnek látom, de akkor is itt kell állnom.

Másként aligha tehetnék bármennyire is szeretnék, hisz' akkor valaki más lennék.

Itt állok és küzdök még, de a gereblyém eltört rég. 

 A kupac egyre csak nagyobb, s én annyira gyenge vagyok.

A lábamon alig állok. A kimerültségtől, szinte nem is látok.

Remegek és szédülök…

Csak egy percre leülök.

És akkor…

Egyszeriben, az óriás kupac "szóavar"

nagy hirtelen úgy betakar, hogy teljesen alászorulok.

Lám,már mozdulni sem tudok...

 Ész veszejtve kiabálok, de persze senki sem hall ott. 

Így az erőm gyorsan elfog

, s pár perc múlva megfulladok…

Nem szeretnéd, hogy így legyen, hogy ez így megtörténhessen?

Becsüld meg a szavaidat mik a szádból elhangzanak,

s mielőtt kiejted őket, az ég szerelmére kérlek, 

gondold át, hogy mennyit érnek ,

s egyiket se ereszd szélnek, anélkül, hogy elképzeled, hogy vajon mivé lehetnek, és mi mindent "teremhetnek", vagy éppen mit teremthetnek.

Egyszóval, mire képesek, ott ahová megérkeznek.

Azt, hogy ha jó helyre érkeznek,akár kincset is érhetnek, de hogyha rossz helyre esnek, 

 vagy rossz pillanatban érkeznek, súlyos sebeket ejthetnek.

Élvezd a lehetőséget, de érezd a felelősséged

s tudd, amelyiket "csakúgy" mondod,

bókként az éterbe szórod az elveszti az értékét,

s lassan közhellyé porlad szét.

Régen én sem így gondoltam, de azóta megtanultam,

a bőrömön tapasztaltam, hogy ez bizony tényleg így van.

Épp ezért újra megkérlek mint szerencsés ötvösművész

keresi a legjobbakat, ha gyémántok közt válogat.

Vagy úgy, ahogy egy jó kertész, büszkén és féltőn kőrbe néz,

és féltve őrzi, hogyha lát, ritkán növő orchideát,

 úgy őrizd a szavaidat, s hogy avarrá ne váljanak,

töltsd fel őket életnedvvel, a saját jelenléteddel

Azt mondod, ajándék vagyok, és méghozzá a legnagyobb…?

Légy ott, és még -többet adok

Már ha szánsz időt arra, hogy ha kell, mellém kuporodj

s lassan, az órádat sosem nézve,a csomagolást nem tépve, 

gyengéden kicsomagolj.

Hogy ezen vajon mit értek?

"Szelídíts meg" szépen kérlek,

ahogy Kisherceg a Rókát, 

az egyik legjobb barátját.

Azt mondod, ez lehetetlen...?

Hogy kivitelezhetetlen, mert nagyon messze vagy éppen?

A világ másik csücskében?

Egy percig se aggódj ezen

Csináljuk meg messengeren.

Rusznák Emese